A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közös kutatása hívja fel a figyelmet a klímaváltozás egy újabb hatására – arra, hogy a ma még gyakorinak gondolt fajok sincsenek biztonságban, és ők is veszélybe kerülhetnek a jövőben.
Egy ausztrál természetvédemi terület vadkamerája rögzítette azt a felvételt, amelyen egy északi szőrös orrú vombat látható. A jelek szerint egy fiatal példányról van szó.
Több mint kétezer példányra nőtt az ezredfordulón már a kihalás szélére sodródott élő európai hiúzfaj, az ibériai hiúz populációja az utóbbi évtizedekben.
A veszélyeztetett faj egyedszáma az élőhely elvesztése, a hajók hajócsavarjai okozta sérülések és a környezetszennyezés miatt 10 ezer egyed alá csökkent.
Az albinizmus egyik formája, a leucizmus jellemző arra a krokodilbébire, amely nemrég bújt ki a tojásból. Ilyen állatból csupán nyolc ismert egyed él a világon, ebből három épp Floridában.
1961-ben fedezték fel, és csupán egyetlen egyedét látták annak a hangyászsünnek, ami David Attenborough-ról kapta a nevét. Most mesébe illő módon fedezték fel egy újabb példányát.
Szaúdi-Arábia nagy ambícióval igyekszik differenciálni alapvetően olajkitermelésen és -értékesítésen alapuló gazdaságát. Számtalan nagyívű program is indult ennek jegyében, legyen szó futurisztikus megavárosról, focibizniszről, vagy épp a turisztikai vonzerő növeléséről. Utóbbi körébe tartozik az az eddig példátlan természetvédelmi rekonstrukciós program, amivel egy csúcsragadozót telepítenének vissza ősi élőhelyére. A párducformák eme különleges alfaja élőhelyének helyreállítása már-már bolygóépítéshez hasonlítható összetett feladat, amiből egy magyar természetvédelmi szakember is kiveszi a részét. Interjú Patkó Lászlóval, akit a WWF Magyarország Nagyragadozók programja éléről szipkázott el az a szaúdi királyi bizottság, amelyik az arab leopárd visszatelepítésén dolgozik.
A maláriát terjesztő szúnyogfajok egyedszámát is szabályozzák például a szúnyoggal táplálkozó békafajok – ha ezek egyedszáma csökken, vagy kihalnak, akkor az az emberek szemszögéből is komoly veszélyeket hordozna magában.
Csak látszólag tűnik könnyűnek megállapítani, hogy kihalt-e egy állat; valójában alig van ennél nehezebben megválaszolható és megosztóbb kérdés a biológiában.
Az Európa-szerte kipusztulás határára került faj méretes állományát találták meg idén Fertő-Hanság Nemzeti Park területén. Meg is vizsgálták a hörcsögöket, már amelyiket nyakon tudták csípni.
Iránban, mindössze 10 hónaposan hunyt el egy Piruz nevű ázsiaigepárd-kölyök, még közelebb sodorva a fajt a kihaláshoz. Mindössze tucatnyi példány élhet már csak belőle a vadonban.
Hiányzik a franciaországi hiúzok fennmaradásához szükséges genetikai sokféleség, ami veszélybe sodorja a fennmaradásukat. Az állatból több mint 120 felnőtt egyed él, azonban a populáció génjeinek változatossági szintje mindössze 38 állattal egyenértékű.
„Az elefántok az erdő kertészei” – mondják a Saint-Louis Egyetem kutatói, nem véletlenül: az erdei elefántoknak ugyanis a bolygó megmentésében is fontos szerepük lehet, mégis a kihalás fenyegeti őket, ami az egész Földre nézve káros hatásokkal járhatna.